Technikai szünet

Mélyen Tisztelt Olvasóink!

A 2013-as versenynek is vége már, mi meg úgy el vagyunk maradva a többi ország profiljával is, mint a borravaló. Ennek oka a felsőoktatási kötelezettségeink tömkelege, lévén, hogy a szorgalmi időszakunk nagyon darálós volt, a vizsgaidőszakunkat pedig pont ezért nem kéne félvállról venni. Így a blogolásunk, az országprofiljaink elakadtak a névsorban 10. országnál, Dániánál (micsoda véletlen, esküszünk, hogy nem tudtuk). A 2013-as versenyről a tudósítás megszűnik értelemszerűen, a helyét a mindenkori verseny előkészületeinek híreivel fogjuk megspékelni.

További változások:

A blog vizuális dizájnja. Reményeink szerint sikerül majd összehozni egy full más dizjánt, ami sokkal modernebb, kezelhetőbb, látványosabb és talán jobb is lesz.

A verseny ismertetőjét átfogalmazzuk, kicsit kibővítjük.

A magyar Eurovíziós történelmet is górcső alá vesszük majd.

Befejezzük az összes országprofilt a tőlünk megszokott kissé nyers és odamondó, de annál objektívebb vizsgálati módszerrel, 2013-ig kibővítve persze.

... és hogy mindezt mikor?

A vizsgaidőszakunk után esélyes a blog újjáéledése, JÚNIUS VÉGE felé.

Köszönjük mindenkinek a türelmét, most megyünk tanulni mert azt kell.

Szerkesztők.

Dánia

Egy asszociációs játék során ha az a szó hangzik el, hogy 'Dánia' akkor nagy valószínűséggel az jut eszünkbe először, hogy teasüti (vagy nem, én magamból indultam ki). Egy kicsit bővebben kifejtve ezt a képzettársítást viszont tudnunk kell azt is, hogy van veszett sok szélerőművük, azt is tudjuk, hogy akármelyik pontjától számítva legfeljebb 50 km túra után vízbe fulladunk. Alapismeretekkel szolgáltam most, de ezen felül azt is tudni illik, hogy királyság a hivatalos államformája, azt is tudni illik, hogy a skandináv országok erről a zászlóról koppintották a sajátjukat (Európa legrégebb óta regnáló zászlója ez itt a bal oldalon, böcsületes nevén Danneborg). Igazából ez az országprofil, ami ezekből a közismert információkból áll, nem mutat nekünk semmi egyéniséget: a szélerőművek Európában már nem újdonságok, a teasütikből példának okáért a britek is jeleskednek, amely ország éppen még királyság is, a zászlója tényleg minden skandináv nációnak plusz néhány finnugor népnek (mert a finnek NEM skandinávok) is hasonló a zászlaja, ahogy mondottam. Voltaképpen, ez az ország olyan dolgokról híres, ami már több országban is elérhető/természetes, Dánia a hagyományai miatt tudja tartani a frontot de tulajdonképpen jellegtelenné lett. Nos, ez a jellegtelenség minden egyes zenéjükben tükröződik, persze van itt is egy szabályerősítő kivétel, az eléggé elütött a többitől, meg kell hagyni. Lényegében viszont elképesztően lagymatag dalokkal bombázzák Európa legnagyobb zenei színpadát, amelyhez hozzá tartozik az is, hogy elég egyszerűek, dúdolhatóak és hát végső soron primitívek is ahhoz, hogy Az Öreg Kontinens két pofára zabálja őket. 1957 óta szerves részei a Dalversenynek, kétszer sikerült nyerniük is, az új évezredet nyitó Eurovíziót is ők nyerték meg, pedig akkor senki nem gondolta volna legmeredekebb álmában sem, hogy a dán versenyzők fognak diadalmaskodni. Egy teljesen ugyanolyan dal volt az is, mint a legtöbb 2005-től napjainkig, csak az éppenséggel már divatjamúltabb. Mintha lenne egy sablon a dán TV-nél, amit minden évben elővesznek a fiókból és ráillesztik egy kottafüzetre, és így írják a dalokat. Az egyéniséget már a szándék szintjén is teljes mértékben mellőző, általában lassabb vagy legfeljebb középtempójú számokat fújtak a képernyőkre a szélturbinák, elég baj ez, ezekből így is annyi van a piacon, amelyekre tényleg semmi szükség sincs, a dánok meg még évente megfejelik ezt a bázist egy-egy nótával és közvetve egy az Eurovíziónak köszönhetően feltörekvő előadóval. Egyetlen egyszer sikerült nekik az elődöntőben maradni, a többi alkalommal mindig döntőztek, általában szép eredményekkel. Tudvalévő hogy a Skandi-összeszavazásos blokk oszlopos tagjai 1978-tól-2012-ig (ilyen statisztikát találtam) Svédországnak adták a legtöbb pontot, 232-t, míg a második helyen Németország áll 159 ponttal. A kapott pontok tekintetében a TOP 3 ország kifundálása nem szabad, hogy szellemi megpróbáltatást jelentsen bárkinek is: a többi skandi népség boldogítja őket magas pontokkal. A semmiről tudjuk, hogy nehéz bármit is írni, nekem ennyi sikerült, túlnyújtottam a Dániáról elmondható dolgokat, csapjunk is inkább bele a középszerűségbe!

DÁNIA 2005

Jakob Sveistrup - Talking To You

Eredmény:

Elődöntő: 3. hely, 185 pont // Döntő: 9. hely, 125 pont

Egy szerelmes nótához van szerencsénk így az elején, a reményeket már most fel lehet adni azzal kapcsolatban, hogy lényegesen elmozdulunk erről a vonulatról. Ebben lehet igazán felejthetőt alkotni, már 2005-ben sem volt olyan túl menő az, hogy kb. 30 alapszintű angol nyelvű szóból fabrikált dalszöveggel valaki meghódítja a világot. De az Eurovíziót még talán, hát uccu neki, Dánia elvállalta ezt a kihívást. A színpadi eseményekről nem sűrűn fogok tudni terjedelmeset írni, többek között itt sem zajlik éppen semmi sem a színpadon. A zene lassan indul, egy egészen jó hangú énekessel és még ekkor megtörténik az, amiről senki nem hitte volna Dániában, hogy a jövőben ez elég gáz lesz. Arról van szó, hogy egy kifejezetten negatív megítélésnek örvendő poptakonnyal valaha kapcsolatba hozható lenne ez a dal: az elején amikor énekli, hogy 'ocean' akkor a kezével imitálja a hullámzást. Tudjuk nagyon jól, hogy napjainkban Fekete Rebeka ennek a koreográfiának a koronázatlan királynője. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez már 2005-ben is béna volt. A lassabb bemelegítő kör után indul a dal gyorsabb tempójú része, egy kellemes zenei aláfestésben van részünk, megjelenik a 4 vokalista úriember is hátul és ritmusra rugóznak a lábaikkal jobbra-balra. Ebbe a mozgássorozatba aztán gyorsan betársul az énekes is, majd megint lassabb rész jön, vokalisták hátramennek, ennek gyorsan vége, most V-alakba rendeződnek és nyomatják a rogyasztásokat. Az egyébként tetszik az előadásban, hogy kihasználják ennek a meglehetősen egyszerű zenei alapnak azt a tulajdonságát, hogy a dalszövegnek nagyobb szabadságot enged, sokkal lazábban is eltolhatja az énekes. Úgy értem, hogy simán, ritmusra énekel, megnyújtja a szótagokat, közhelyes dolgok ezek, de általában fel tudják dobni egy dal végét. Aztán kicsit elnyújtottabb hangokkal végződik a dal, ahogy szokott. Még egy pluszpont, hogy a vokál és Jakob nagyon ütősen szólnak együtt is, ebből azért elég sűrűn probléma szokott lenni. Minden pozitívat sikerült magamból kierőszakolnom, a szövege egyáltalán nem mutat túl egy átlagos szerelmes nótán. Egyszerűen olyan semmilyen ez a dal, nem tudom hogy sikerül emlékeznie rá a publikumnak sok másik sokkal karakteresebb muzsika mellett. Nem ez volt az első ilyen Dániából és messze nem is ez az utolsó. 5/8

DÁNIA 2006

Sidsel Ben Semmane - Twist Of Love

Eredmény: 

Elődöntő: - // Döntő: 18. hely, 26 pont

Mákjuk volt a dánoknak, 2005-ben TOP 10-be pofátlankodtak, így az elődöntőben 2006-ban nem kellett megmérettetniük magukat. Azzal viszont nem volt mákjuk, hogy Magyarország nem indult 2006-ban, mert a Hungária rajongók bizonyára nyomtak volna nekik legalább egy SMS-t, ugyanis a dal tökéletesen Hungária együttes style, plusz szövegében még nagyjából azonos a Csókkirállyal is. Megint ott tartunk, hogy semmi egyéniség, ez a dal is egy olyan stílusban lett komponálva amely stílusban több 1000 dal íródott már, meg egyébként ebben a műfajban igazán a többitől eltérő dalt alkotni igencsak nehéz, hibátlan tehát Dániának. Azonnal belecsapunk a twistbe, a csajokat a háttérben rögtön elkapja boogie és mosolyogva táncikálnak a háttérben. Az énekesnő az elején mintha megszeppenve állna a színpadon, de utána csak belejön ő is, a lazább rész lemegy kezdődik a zúzósabb refrén, amiben csak a hangerő tér el az előadás paramétereiben az eddigiektől. Jön megint egy verse, majd a refrén, ezt a az énekesnő az előbb is meg most is azzal indítja, hogy megpróbál lemenni hídba, annyira de annyira érzi a twistet. Aztán belibben a szövegben felemlegetett Johnny, aki térden csúszik gitárral a kezében, nem baj, hogy nem ő játssza rajta a zenét, legalább beleéli magát. Aztán pofátlan módon kikapja a kezéből a hangszert az egyik táncosnő de a  gitárhang még továbbra is megy a háttérben, nincs jelentősége. Na, ezek után a csákó nekiáll eszeveszettül breakelni, az is lehet, hogy csak az én kényszerképzetem, hogy egy ilyen stílusban ennek nincs helye, de azt hiszem, megjött a nem feltétlenül várva várt giccstényező. A végén megértettem azt is, hogy miért állt az énekesnő szinte végig úgy mint egy faszent: elkezdi az utolsó refrén előtt illegetni magát, de az is rohadt gyengére sikerül, nem is akarta ezt erőltetni valószínűleg, nem is baj, okosan belátta, hogy ezzel tette a legtöbbet a produkciójáért. A refrén szövege kicsit megcsavarva ér a dal végére, majd csönd és utána ujjongás zárja a produkciót. Egyébként, most, hogy a szám végére értem, rájöttem, hogy üde színfolt ez azért, twistet nem nagyon küldenek Eurovízióra. Talán mert leáldozott a csillaga, vagy mert mindenki popzenével akar a nézők kegyeibe férkőzni (mondjuk ez pont 2006-ban nem feltétlenül adekvát), nem tudom, de bizonyára megvan az oka. A legrosszabb az, hogy ezt a stílust, amelyben "egy a száz közül" típusú nótát napjainkban lehet legjobban írni, Dánia kotorta elő a zenetörténelem szúette fiókjából. 7/8

DÁNIA 2007

DQ - Drama Queen

Eredmény:

Elődöntő: 19. hely, 45 pont // Döntő: -

Nos, lehet, hogy rájöttek, lehet, hogy eszükbe se ötlött, de maguk a dánok is észrevették, hogy eredményeik hullámzóak. A Lordi előző évi győzelmét sokan azzal magyarázták, hogy a megszokott alul öltözött hölgyek és férfiak, illetve feleslegesebbnél feleslegesebb ruhakölteményekbe bújtatott művészek között feltűnt hat szörnyeteg. Feltűnt, és a köztudatban is maradt, mindenki emlékezett rájuk. 2007-ben a dánok dalválasztása talán ezzel magyarázható, ők sem fukarkodtak megjegyezhető előadóból, KIVÉTELESEN. A 2007-re jutó dán fejadag: a roppant kreatív nevű DQ, és dala, a Drama Queen. Mindjárt meglátjuk, hogy a név és a dalcím kapcsolatban állnak, de azért nem ilyen egyszerű ez a dolog. Kezdődik a dal, első gondolatom az, hogy egy igazi csereszabatos diszkóslágergyanús dallal bökik ki a szemünket a jyllandiak. Majd megjelenik az előadó a lehető legeslegtöményebb giccsbe öltöztetve: tollas tökfedő, kukás zsákból faragott kabát, stb. majd elkezd énekelni. Itt az Öreg Kontinens szerintem gyanakodva összevonta a szemöldökét, hogy a finnek vajon hol cseszhették el a hangosítást, mert ez a nő úgy hangzik mintha férfi lenne. Ja, hogy ez férfi. Ja, hogy egy transzvesztita. Oké, Dana International győzelme óta kiugró érdeklődést tanúsítanak a homoszexuálisok is a Dalverseny iránt, de ezzel azt hiszem várhatott volna Dánia jó pár évet, erős ez így nagy hirtelen. Most látom csak, hogy a háttérben egy gigantikus koronát bújtattak meg, illetve van két fess táncoslegénye a drámakirálynőnek, akik hajlonganak neki. Az is most tűnt fel, hogy ez az ember kakadura lett fazonírozva: rózsaszín pávatollak állnak ki a fejéből. A táncosok vonaglanak előtte, a drámakirálynő ezt élvezni, naná. Gyorsan vége a lassú intronak, ami arról szól, hogy a kedvenc dívánk legkedvesebb napszakja elérkezett: lement a nap, és van egy hely, ahová ő most elmegy, és bulit fog csinálni. Pechünkre éppen a Hartwaal Arénát pécézte ki. Füstoszlopok és megjött az amitől tartottunk: a táncosok letépik róla a kabátot (Eurovízió-aranyszabály: akin olyan ruha van, amiben mozogni is képtelenség, akkor tuti leszaggatják róla, hacsak nem balladát énekel) és megjelenik rövid rózsaszínű csillogó estélyiben a drámakirálynő maga. Ezután közli velünk hogy ő a mi kedvenc dívánk ma este, meg hogy ő lesz a mi fényesen ragyogó csillagunk. Az enyém biztos nem, de köszönöm a próbálkozást, vagy inkább mégsem. A táncoslegények közben osztódtak, már öt darabot láthatunk belőlük a színpadon, és basszus, tényleg úgy alakították ki a koreográfiát, mintha Medveczky Ilona állna a színpadon: kitartja a karját, ebben a pózban minden férfiú megérinti valahol mosolyogva, és balra mennek vele, jobbra mennek vele. Vége a refrénnek, jön a második verse, amiben látványosan körülrajongják az úri hölgyet a színpadon, aki a verse végét egy magasabb kitartott hanggal zárja, sajnos. Odaugranak mellé a táncosfiúk fejenként két-két bazi nagy RÓZSASZÍNŰ tollal a kezeikben és a refrén közben azzal hadonásznak össze-vissza, meg egyszerre felemelik. Jön egy lassabb rész megint, ahol a tollak mozgásának mértani közepe a drámakirálynő, aki most kendőzetlenül arról énekel, hogy ma este nem fog senki semmit tettetni, nincs ok ma este arra, hogy fussunk és elbújjunk, megvan a dalszöveg célközönsége és a dalszöveg mondanivalója is. Jön egy modulálás nem feltétlenül hibátlanul abszolválva, egy szikrafröccs és az utolsó refrén, ahol a díváról lecuppan az estélyi is és egy csillogó koktélruhaszerűségben villantja meg lábait. Elég lesz már a pornóból, az első ruhát is nyugodtan rajta lehetett volna hagyni, már csak azért, mert körülbelül semmit nem mozog a színpadon. Az utolsó hang leírhatatlanul fülsértő, utána a korona funkciója zárja a produkciót: szikrázik három irányba, miközben a táncosfiúk tollburokba foglalják a kamerának dívaszerűen pózoló előadót. Azt hiszem Dánia kitett magáért feltűnőség tekintetében. Vagy csak a '98 óta egyszer szaporodó homoszexuális rajongótábort szerették volna kielégíteni, nem tudom, de sajnos ez a dal minden szegmensében taszít: olcsó diszkó klisék, igénytelenül megírt szöveg még akkor is ha van mögöttes tartalma, az énekhangot pedig nem tudjuk helyi értékként kezelni. Sajnálatos dolog ez, de Dánia feltűnt és utána letűnt azonnal: 2005-től számítva az egyetlen szám amelyik az elődöntő süllyesztőjébe kényszerült, a Skandi-haverok sem akartak rájuk szavazni. Ne firtassuk tovább, én azt mondom. 8/8

DÁNIA 2008

Simon Mathew - All Night Long

Eredmény: 

Elődöntő: 3. hely, 112 pont // 15. hely, 60 pont 

A dán fiaskó után próbáltak valami olyat mutatni ezek a jóemberek, amit 2007 előtt is. Sikerült, ha a 2005-ös dalukat meg ezt, meg mondjuk még van 10 dalt megmutatnánk valakinek ezt a kettőt tökéletesen összetévesztené. Na persze, ha nem ESC-rajongóról van szó. Pozitívumként annyit tudnék megemlíteni a 2005-össel szemben, hogy ez nem szerelmetes nóta, hanem arról szól, hogy a csávó partizik. A produkció pedig úgy indul, hogy a banda játszik a háttérben, sajnálom, hogy ezt mindig erőltetik, általában mindig észrevehető valamiről, hogy azért vannak ők a színpadon, hogy ne legyen annyira üres. Itt pl nehezen lehet észrevenni, hogy kamuból játszanak a zenészek, leginkább csak onnan tudhatjuk, hogy tisztában vagyunk vele, hogy playbackről megy a zene, egy halvány, de nagyon halvány pluszpont. Lényegében mindent el is mondtam a dalról és az előadásról is, de azért nem vagyok ennyire szűkmarkú, meg időm is van (habár holnap lesz két zh-m, de jó nekem a dán dalok elemzése is bemelegítésnek). A dobost mutatja elsőnek a kamera aki veszettül belecsap a zenébe, míg az énekes egy svájci sapkában és egy hózentrógeres felszerelésben a catwalkon áll és énekel, a 2005-ös énekeshez hasonlóan élőben is egészen jól. Az első refrén előtti résznél felmegy a bandatagokhoz, elvan egy kicsit és belecsap a refrénbe. Többet viszont időbőségben sem tudok írni, az énekes szerepel még összevissza a színpadon, a zenészek tovább kamuzenélnek. A végén jön ki az énekes megint a catwalkra és közben a ledfalon hátul tűzijátékokat látunk megelevenedni. Nem is baj az, hogy nem önti el a cukormáz a színpadot, az is tök jó, hogy ritmusos, a stúdióban valószínűleg hangszerekkel felvett zene ez az meg pláne nem, hogy az énekesnek értékelhető hangja van, de sajnos ez a dán sablon. Minden évben egy ilyet látni/hallani/látni & hallani egyáltalán nem rossz, de (pontosan mint a görögök minden évben ránk erőltetett nép motívumainál) megunható ez a tematika kifejezetten gyorsan. 4/8

DÁNIA 2009

Brinck - Belive Again

Eredmény:

Elődöntő: 8. hely, 69 pont // Döntő: 13. hely, 74 pont

Elnézést a sokadik 2009-es videóért, amiben a képeslapok is benne foglaltatnak, de ezek amúgy is élményszámba mennek, tessék hát őket bőszen nézegetni. A dánok amúgy nem mást, mint magát Ronan Keating-et bízták meg dalírással, aki több társával együtt ezt szülte meg. Keating amúgy egy évvel később ezt a számot átdolgozta és kiadta a saját lemezén is duettként. Durva, hogy egy eurovíziós számból csinál ő magának slágert, még akkor is, ha ő maga is részt vett a kifundálásában. Jóllehet, nem volt elégedett az eredménnyel és úgy gondolta, hátha ő maga majd jól felfuttatja ezt a nótát. Amúgy megint nem egy kifejezetten új arca ez a szám a dán popzeneiparnak, annyi a különbség 2008-hoz és 2005-höz képest, hogy ez egy felvállaltan rockosabb szám, témájában viszont sajnos megint nem tud elrugaszkodni az átlag-eurovíziós-imádlak-szeretlek-szerelem dalszövegtől, kár érte, pedig amúgy ez már kifejezetten jó dal lenne. A színpadon megint annyi van, amennyit egy ilyen dalhoz szoktak használni: banda, akik nem zenélnek, de legalább úgy tesznek, egy tök jó hangú énekes illetve a szám végén permanens szikrafröcsögés elöl meg hátul. Dallamosan indul, belecsap a refrénbe megint jön egy verse, aztán refrén, lassú rész, és a zárszó. Ha kevésbé elcsépelt szövege lenne nagyon, de nagyon bírnám, így sajnos megint nem nagyon szól semmiről, csak arról, hogy a csávó szerelmes, vagyis itt épp az akar lenni megint. A színpadon az előbb említettek alapján ismét nem zajlik semmi említésre méltó, de itt érzem először azt, hogy igazán felesleges is lenne, ennél a dalnál még az a hatás is megjött számomra, hogy szarok rá, hogy kamuzenekar van, eléggé emelkedett, eléggé erős nóta ahhoz, hogy eszembe se jusson a felesleges banda a színpadon. Sajnálom, hogy nem is akarnak eltávolodni ettől a szöveg-koncepciótól a dánok, ezzel nálam majdnem visszaestek a saját szintjükre. De csak majdnem. 3/8

DÁNIA 2010

Chanée & N'Evergreen - In A Moment Like This

Eredmény:

Elődöntő: 5. hely, 101 pont // Döntő: 4. hely 149 pont 

Az előző vonulatot megtartották a dánok, tetszett nekik is, Európának is egy kicsivel jobban mint a többi próbálkozásuk. Okosan kifundálták, hogy egy ilyen típusú love-song egy duett interpretációjában sokkal hitelesebben visszaadható a közönségnek, így hát nem is tököltek: kiküldtek egy szerelmespárt. A dal elején egyébként azonnal felsejlik bennem a The Police nevezetű formáció Every Breath You Take című muzsikája, csak egy kicsit belassított verzióban. Egy kicsit a duó csávótagja hasonlít is a klippbeli Stinghez, bizonyára tök véletlen az egész. A produkció egy óriási nyáltengerrel indul, a koma kezdi a dalt, és a háta mögött van egy ponyvaszerű választóegység ami elválasztja őt a Zasszonytól, de a nő árnyéka megérinti a ponyvát. Na jó, váltunk a Chanée-hez, ő i tolja a dalt, miközben az ura simogatja a ponyvát, majd utána ketten énekelnek egyet, és a végén mindkettő megtapintja a ponyvát ugyanott, kösz szépen Koppenhága, ez ELÉG nyáladzósra sikeredett. Na, aztán kilépnek a ponyva takarásából, kezdik a refrént, rohadt jól szólnak együtt meg a gátlástalanul eldugott vokál is szépen hasít hátul, majd jön egy kis parasztvakítás: valami gépezet az egymás mellett álló egymás kezét fogó szerelmespárt eltaszítja egymástól, de ők továbbra is nyújtják a karjukat a másik felé. A második versében mennek szépen lassan közelebb egymáshoz és minő meglepetés a refrén elejére éppen meg is tudják fogni megint egymás kezét, éljen. Mennek a refrén közben a catwalk másik végén lévő mini-színpadra, ott eltolnak még egy rövidebb részt, szerintem itt jön igazán ki a csávó hangja, a csajé már a második verse elején kiszakadt belőle. Utolsó refrén, szikraoszlopok hátul, durván szól minden, a monoton komótosan hullámzó kék ledfal átvált aranyszínűre, már megint hatásos összképet adtak ezek a dánok a végére, és nemcsak a zárszóban húzható párhuzam a 2009-es dalukkal, hanem úgy az egész dalban: óriási potenciál van a muzsikákban, de egy ótvarosan latyakos ezerszer kifacsart love-song dalszöveget adtak nekik, aminek az értékük látja a kárát. Noha itt egy szerelmespár meséjéről hallunk némi információt, így ez talán helytállóbb, de az angol szótárban lehetne még kutakodni kedves dalszerzők, hogy választékosabb szöveggel is nevezni lehessen a versenyre, hogy végre újszerű, friss témát is kapjunk. Nem fogunk megharagudni érte, ígérjük. 2/8

DÁNIA 2011

A Friend In London - New Tomorrow

Eredmény: 

Elődöntő: 2. hely, 135 pont // Döntő: 5. hely, 134 pont

Király: Dániának a rockosabb vonal jön be, akkor itt maradunk, a győzelmük óta nem volt olyan jó helyezésük mint 2010-ben, már-már számít rájuk Európa. 2011 amúgy is a tinihordák kedvenceinek az éve volt, a svéd és az ír delikvensek mellett a dánoknak is jutott hely a képzeletbeli bugyidobálósdiban, de talán az előbb említettek közül ez a legnívósabb szám. Egy teljesen kortárs pop-rock hangzásról van szó, ritmus az ugyanúgy van benne mint az eddigi összes számukban, összhatás vonatkoztatásában ismét a ritmus a meghatározó. Egy teljesen modern fizimiskájúra alakított énekes kezdi a dalt, gyerünk fiúk lányok ebben a bolond világban, ti vagytok a gyémántok meg a gyöngyök, csináljunk hát egy új holnapot. Na, végre nem szerelmes a koma. A Londoni barát arra biztatja a tiniket, hogy essenek neki a világnak, csináljanak új holnapot, szimpatikus mondanivaló, habár az újkeletű lázadozós dalszöveg tematikákat is be lehetne vonni a dologba, de ne legyen már ennyire savanyú a szájízem, Dánia végtére is elérte azt amit én személy szerint a 2005-ös útkeresésüktől kezdve vártam. Mondjuk van itt még mit csiszolgatni de legalább az irány tökéletesen ki van jelölve. A koma amúgy nem szakad bele az éneklésbe, nem is kell, bár lehet, hogy nem is tudna. A produkció kimerül a banda műzenélésében, szikra sincs. Lassan indul, fokozatosan belecsap, és a végén egyenletes energiával tolják a szám végét. Annyi viszont halálosan felesleges, hogy az énekes kirohan szerepelni a catwalk végén lévő színpadra, körbefordul párszor, és visszarohan, hogy az utolsó refrént biztosan ne tudja már elénekelni levegővel. Roppant bevállalós húzás, öcsém, sajnos bele is törött a bicskája: a végére kifogyott az oxigén a tüdejéből és takaréklángon nyomatta az utolsó refrént, de ez az egész gyanítom azért kellett, hogy érezze mindenki a produkcióból áradó fiatalos lendületet. Arra amúgy jó, csak hosszabb instrumentális részt kellett volna hagyni szegény énekesnek, hogy a limitált hangjával legalább a refrén ki tudjon csusszanni a hangszálai között. Összességében azért egyre jobban teljesít ez az ország, ez már majdnem tetszett úgy, ahogy van, szövegátíratási ambíciók nélkül is. 1/8

DÁNIA 2012

Soluna Samay - Should've Known Better

Eredmény: 

Elődöntő: 9. hely, 63 pont // Döntő: 23. hely, 21 pont 

Dánia szarvashibát követett el a diadalmenete után: A zenéből kispórolták az erősebb ritmust, vagy legalábbis visszafogták, a gitározás szimulálása az maradhat, meg ha a fiatalos lendület is ekkora sikert hozott, akkor ezt a dolgot nem is kell firtatni, maradjon a fiatalság a célközönség, ők úgy is állandóan zenét hallgatnak. Annyi a baj ezzel a titkos recepttel, hogy egész egyszerűen sótlan lett, mint bármelyik másik számuk régebben. Nagyon sok nevetséges dolog van most amúgy a színpadon: a dobos, aki a dobok közelébe nem üt (a cintányérok általában azért beleremegnek, ha valaki istenesen rábasz a dobokra) és a személyes kedvencem: az underground stílusba öltöztetett csávó, anorákkal, baseball sapekkal csellón játszik. Ráadásul, hogy még viccesebb legyen a szitu még holt érdektelen fejet is vág mellé. Kész, végem volt. A dalról annyit tudnék elmesélni, hogy egy kislány kesereg szerelmi bánatról, mínusz pont: visszatértünk a szerelmes tematikához. A ritmus tényleg száműzve lett a muzsikából valamilyen szinten, a jellegtelen hangzás viszont megmaradt, elég rossz irányba kanyarodott Koppenhága. Lassan indul a dal, a csaj azonnal meg is villantja azt az egy hangot (+/- 0,5) amivel az egész dalt abszolválni kívánja. Majd párszor feljebb megy, de nem nagyon, nyilván egy kellemes, szívmelengető dallamsorral kívánta elvarázsolni Európát 2012-ben Dánia. A háttérben majdnem végig egy napraforgó mező elevenedik meg a szemünk előtt, majd a végén vált a kép pár lebegő lampionra. Hasonlatokkal él a csaj a dalszövegben, úgy hiányzik neki a koma, mint a Szaharának az eső, na, valami újdonság a szövegben, költői magasságokat súrolunk, de még csak alulról. A hajóskapitány sapkát nem is értem egyáltalán, a színpadon van még pár vokalista különböző eszközökkel, pozitúrában, nem túl mozgalmas, de ehhez a dalhoz sem kell haldoklás meg balett. Egész egyszerűen lapos maradt a végéig a szám, túl langyos víz ez ide, meg is látszik az eredményen, Dánia egyik legrosszabb szereplése lett a nóta, meg is értem. Szerethetőségi faktor az van, de az SOHA nem elég és még mindig vannak országok, akik ezt a saját hibájukból óhajtják megtanulni, nem örvendetes tény ez nekünk. 6/8

Csehország

A kedvenc söreinket piacra dobó nemzetnek meglehetősen kurtára és botrányosan rosszra sikeredett az Eurovíziós szereplésük: 3 alkalommal vettek részt ÖSSZESEN, ebből kétszer elődöntő legutolsók lettek, egyszer pedig elődöntő utolsó előttiek (nekünk volt az a kiváltságos szerepünk, hogy minket még a csehek is megelőzhettek 2008-ban). Nem valami fényes, de elnézve a zenei repertoárukat nem is kell ezen olyan nagyon meglepődni: csapnivaló zenéket küldtek majdnem mindhárom esetben. Ráadásul a megaláztatásukhoz hozzá tartozik az is, hogy 2007-ben volt a legnépesebb az akkor még egy szem elődöntő, 28 ország közül 28-ak lettek, ilyen alacsony számszerű helyezést még senki nem ért el soha, fokozva a dolgot pedig annyit tennék még hozzá, hogy egész szereplésük alatt ÖSSZVISSZ 10 pontot sikerült bezsebelniük, egy gyengébb dal egy évben kapar össze annyit. 2004 óta nem volt 0 pontos dal sem az Eurovízión egészen napjainkig, azazhogy de, a csehek ezt is elérték, 2009-ben az elődöntőben egy megveszekedett pontot nem kaptak senkitől sem. Pedig 2009 az ő nagy reménységük volt, ugyanis testvérbarátaikkal a szlovákokkal csak abban az évben indultak mindketten (a szlovákok 2009-től napjainkig a csehek meg 2007-től 2009-ig), viszont akkor sem tudtak barátian összeborulni pontok formájában, mint azt az Eurovízión szokás bizonyos nemzetek esetén, mivel két külön elődöntőbe kerültek. Egyikük sem jutott tovább, így még az a B terv is csúfondárosan elbukott, hogy majd a döntőben a kieső fél 12-vel dobja meg a szerencsés továbbjutót. 2009 után feladták, bedurciztak, nekik ugyan nincsen egy haverjuk sem, márpedig ez az egész biztosan csak erről szól. Ugyan ne sírjanak már, a szlovákokkal kézen fogva utálnak minket, van itt partner még csak keresni sem kell. Azóta, ahogy lezárul az adott évi verseny, máris közzéteszi a cseh TV, hogy nem kell találgatni, nem kell összeesküvéseket szőni, ők tuti biztos nagy ívben szarnak majd a következő Eurovízióra, de még talán az azt követőre is. Köszönjük szépen, tényleg, mindjárt meg is látjuk, hogy miért. Három év, három teljesen különböző stílus, melyek leginkább csak vergődést jelentettek. Nem igazán érezték magukénak a csehek ezt a dolgot, elidegenedve vették az akadályokat, lehet hogy szándékosan trollkodták össze az ESC-et, lehet hogy nem, de 2009-ben szerintem már a végső lemondás stádiumában küldték azt a számot, amit kiküldtek. Érdekesség, az egyik legjobb bakit is a csehek követték el (mégis produkálnak ezek az emberek valamit): a cseh pontbejelentő összekeverte 2008-ban, a legfényesebb diadaluk évében Azerbajdzsánt és Örményországot (hogy a hibátlan angol kiejtést most a lényegi mondanivaló miatt hanyagoljam). Öcsém, azt hiszem Eurovíziós országok tekintetében talán ez volt az a baki, amelynek a legdurvább politikai háttere is van. Mosolyogva és 500 bocsánatkérés közepette javította a hibáját, de szerintem az ominózus országokban ez korántsem volt olyan vicces, a cseh pontbejelentőnek még talán vér is tapadt a kezéhez közvetetten. Na, eléggé elkanyarodtunk a mi békés fesztiválunktól, térjünk hát vissza, méghozzá egyenesen a dalokkal. A cseheknek még azért a végére egy jó tanács: a söreik jobbak, mint a dalaik, tartsák szem előtt ezt az aránypárt, mindenki jobban fog járni.

CSEHORSZÁG 2007

Kabát - Malá Dáma

Eredmény:

Elődöntő: 28. hely, 1 pont // Döntő: -

Egyik ismerősöm közölte velem, hogy neki ez a kedvenc Eurovíziós száma evör, mert ezek az emberek az IGAZI rockzenét vitték színpadra, minden cukormáz és takony nélkül. Nekem messze nem ez a kedvencem, de ebben van bizony igazság, hogy egy kicsit Keresztes Ildikó mentorasszonyság szavaival éljek, aki a tehetségkutató műsor második szériájában pufogtatta sűrűn ezeket a kifejezéseket: ezek az emberek tényleg olyanok mintha a koszban, a sárban fetrengtek volna, annyira eredendően "piszkos" a zenéjük. Mindezt amúgy jó értelemben értve, tehát a rockzene lelke az megmaradt és nem is érdekelte őket az, hogy mire jutnak ezzel, nem akarnak másnak tűnni, mint amilyen emberek. Becsülendő dolog mindenképpen, de az igazság az, hogy Eurovízión ehhez messze nincs hozzászokva az átlag-európai botfülű csőcselék. Az, hogy a Lordi nyert 2006-ban annyiban nem hozható kapcsolatba ezzel a nótával, hogy még a Hard Rock Hallelujah is tele volt modorossággal ehhez a dalhoz képest. A dal maga amúgy nekem is nyers, jól tolják a srácok azt leszámítva, hogy az énekesen és a napszemüveges betontömb felépítésű basszeron kívül senki nem adott ki semmivel hangot, pedig itt bizony ez lenne a hitelesség kulcsa. Az énekhangok tekintetében nem nyilatkoznék, ez az ő műfajuk, ebben tökéletesen helytállnak. A színpadon semmi nem történik, az ember pedig ha egy rockkoncerten van akkor vár némi pirotechnikát azért, itt ez sem volt. Ez a legnagyobb hiányom, de nálam ez a produkció sajnos még mindig nem rúg labdába. Lehet, nem vagyok olyan "koszos", hogy már ezt is élvezzem, de ha olyan lennék, valószínűleg őket sem ismerném az Eurovíziós Dalversennyel egyetemben. Az is lehetséges, hogy akkor boldogabb ember lennék, mint most, tudatában számos Euroborzalomnak, de ha már így alakult, akkor nem a Kabátért fogom feladni a dolgot, de nem fogok most biográfiai blogba átmenni. Amúgy még ez a legjobb a csehektől, brace yourselves, de tényleg.  1/3

CSEHORSZÁG 2008

Tereza Kerndlová - Have Some Fun

Eredmény:

Elődöntő: 18. hely, 9 pont // Döntő: -

Csehországnak nem jött be a végletekig letisztult, őszinte rock, kijöttek hát a szöges ellentétével: a legrosszabb Britney Spears majmolással, ami korban a "... Baby one more time"-nál tart, minőségben meg sehol sem. A csehek tanultak a hibáikból és úgy javították ki, hogy a ló másik oldalára estek: popzenét küldtek, mert Európa feltehetőleg azt szereti, a színpadot elárasztotta a feleslegesség, a giccs, illetve megállás nélkül fröcsögött valami pirotechnikai látványosság. Az énekesnőnek sajnos hangja nem nagyon van, a produkció meg olcsó. De ne csapjuk bele azonnal a lecsó közepébe, kezdjük a legelején. A szám valami keleties beütésű introval kezdődik, majd megszólal az énekesnő szó szerint, még csak arra sem veszi a fáradtságot, hogy énekeljen. Rögtön mellette két táncosnő, azok mellett pedig két pontosan ugyanolyan vokalista csaj (az a gyanúm, hogy ők képviselték Szlovákiát 2011-ben, mert e két nép között vannak bőven átfedések) és a háttérben pedig egy teljesen felesleges DJ tetőtől talpig csillogó kukás zsákba öltöztetve, mögötte meg egy ezüstszínű szárnyas szív. Már most sok lesz ebből a dologból, de hátha a végére javul a színvonal. Nem, természetesen nem javul. A versék végén a táncosok még mindig vonaglanak, a két vokalista ugyanúgy mozog mint, az énekesnő, majd amikor kezdődik a refrén a DJ lengeti a kezét, a piro megindul és tulajdonképpen ennyi történik. A refrén végén a DJ belebőg a számba, kezeket fel mindenki, tulajdonképpen ő egy funkciótlan giccs, és csak majomkodik a háttérben. Majd jön megint az ugyanolyan történésekkel lezajló refrén, miközben a kamera kerülgeti a csajkvintettet, és néha néha rápillant a DJ-re, aki szakadatlanul játssza a szerepét, a vokalisták pedig ide-oda pucsítanak. Jön egy lassabb rész, a táncosok a karjaikkal kört formál aminek a közepén ott az énekesnő, majd ezt hirtelen átfordítják, ezt nevezem koreográfiának. Hirtelen a csajok seggét mutatja a kamera, ha eddig nem vált volna világossá mivel akarnak a csehek pontot szerezni, akkor most már illene rájönni. Az utolsó refrénnél szikraoszlopok jelennek meg a színpad szélén, jön a refrén-pucsítós koreográfia és hirtelen vége a számnak, a pirotechnika pedig egy utolsó lángerdőt még kilehel magából. Szövegét tekintve is borzasztóan lenn van a mérce, nem is tudom lehet-e ebben a produkcióban valamit pozitívan értékelni, de most inkább nem töltöm vele a drága időmet. 2/3

CSEHORSZÁG 2009

Gipsy.cz - Aven Romale

Eredmény:

Elődöntő: 18. hely, 0 pont // Döntő: -

Na jó, Csehország, örülünk, hogy berágtál az Eurovízióra, ennyi már bőven sok volt belőled, szerintem már 2007-ben nyugodtan fel lehetett volna adni ezeket a dolgokat. Vagy akár 2006-ban. Ez már tényleg minősíthetetlen kategória. Egy cseh cigány úriember kiáll szuperhősnek öltözve, de ezzel a bajusszal leginkább mexikóinak tűnik, mindegy is, a szám a lényeg. Összefoglalva talán annyit tudnék mondani, hogy ez egyszerűen annyira, de annyira rossz, hogy elképesztő. Zeneileg konvergál a nullához, a produkciót viccesre akarták fogni, inkább vér ciki lett és körülbelül arról énekel nekünk ez a hapek, hogy a zene a csoda, meg arról, hogy cigányok mindenhol vannak, meg arról, hogyha meg akarom érteni azt hogy "Aven Romale", akkor énekeljem vele azt, hogy "ai-dai-dai-dai-la-la-la-la". Nem, kösz, én nem akarom megérteni és az a sanda gyanúm, hogy nem vagyok vele egyedül. A színpadon annyi van, hogy a hangszerrel ellátott bandatagok kamuzenélnek, ez a jómadár meg ripacskodik elől, forog kettőt a csodálatos köpenyében és körülbelül elmondja (nem is énekli, elnézést) a dalszöveget. A ledfal egy képregényt ábrázol, ahol egy kicsit kigyúrtabb formában van jelen ez az etnikumi szuperhős, végem van. Csak annyit tudok ajánlani, hogy mindenki hallgassa meg ezt itt (vagy akármelyik cseh indulót), és azután mondja bármilyen zenére is, hogy szar. Nem lehet ezek után más nótát lehúzni jogosan. Az Eurovízió egyik legalja, ha nem rögtön a legeslegalja, Csehország, egy ilyen tripla-tortúra után lassan a söreidtől is elmegy a kedvem. 3/3

Ciprus

Ciprus minden aspektusban egy szemrevaló ország. Tekintsünk most el a turisztikai vonzerejétől és vizsgáljuk az Eurovíziós szemüvegünkön keresztül. Nevetséges lesz az amit látunk, főleg pontozás terén. Történelem óra: Ciprusnak van két nagyobb része. Az egyik, a görög nyelvű rész, a másik a török nyelvű rész. A török nyelvű rész szuverenitását egyes-egyedül csak Törökország ismeri el az egész univerzumban, így erről érdemben nem is kell szót ejteni főleg, hogy Ciprust a görög rész nemzeti TV-je képviseli az EBU-ban és ezáltal az Eurovízión is. Pontozásban így is meg úgy is visszaköszönt volna mindkét helyzet, mint ahogy a görögök iránt táplált szimpátia akár csukott szemmel is észrevehető: 2005-től 2012-ig minden egyes megveszekedett 12 pontjukat Görögország kapta. A kommentátorok reakciója megér egy misét, amikor ez elhangzik. Főleg a britek Terry Wogan-je, aki 2009-ben már nem kommentált (országa legjobb eredményénél 2002 óta, nyilván nem tudhatta előre), de előtte folyamatosan már a 12 pont nyertesének kihirdetése előtt angolosan botránkozott a nyilvánvaló döntésen. Ilyen a ciprusi pontozás tehát, az objektivitást nyomokban sem tartalmazza. Egy kis érdekesség, hogy 1998-ban a görögök összesen 12 ponttal zártak a mezőnyben, de azt mindet ciprustól kapták. Senkitől semmi mást, csak Ciprustól valamit, de tőlük a lehető legtöbbet. Mi ez ha nem az arcunkba ordító röhej? Számaikat vizsgálva annyit tudok mondani, hogy az én kedvenceim és Európa kedvencei egymásnak tökéletes komplementer halmazai (általában amúgy így van, de itt résmentesen illik ehhez a metaforához): 3 számuk döntőzött, nálam ez a 3 szám a BOTTOM 3 - és ebben a pillanatban örülök, hogy elvakult külföldi fanok nem értik azt, amit írok, mert könnyedén lincselés áldozatává lennék. De ne szaladjunk ennyire előre (bár aki kompetens a témában máris levágta, mi a helyzet), lényegében véve Ciprus elég sokféle zenét küldött már nekünk, többnyire azonban ritmusos, görög motívumokkal bőségesen megspékelt nótákról van szó plusz pár szabályerősítő kivétel. Élvezet bogarászni a munkásságukat, még az apró szépséghibák ellenére is. Az egyik legalulértékeltebb országok egyike, 2012-ben fedezték fel őket, amikor a Big Brother Hellászt is elpicsázták, talán innentől kezdve megindulnak felfelé a létrán. Ez a számuk döntőzött is a 2010-essel egyetemben illetve még a 2005-ös, de az csak azért, mert 2004-ben 5. helyen zártak és az akkori szabály értelmében az adott év döntősei a 4 vagy az 5 Nagyon kívül azok, akik az előző évi versenyben a TOP 10-ben zártak. A többiek általában az elődöntő utolsó negyedébe szorultak. Sajnálatos dolog ez, Ciprus Big Brother Hellásszal ellentétben próbált nem csak és kizárólag olcsó zenét elfogadtatni Európával, azonban ilyen irányú törekvéseik kivétel nélkül kudarcba fulladtak. 

CIPRUS 2005

Constantinos Christoforou - Ela, Ela (Come Baby)

Eredmény: 

Előndöntő: - // Döntő: 18. hely, 46 pont

Az exhibicionista görög-ciprusi csávók Eurovízión nem adnak alább ebből a jellemvonásukból, és imádnak arról énekelni, hogy van egy nő, aki bizonyára őket akarja, hisz ők félistenek. Feszülős ruhákban táncolnak valami nagyon zs-kategóriás mozdulatsort, és általában a szövegük a realizmus intervallumán egyszerűen értelmezhetetlen, egy 5. osztályos diák, aki két hete kezdte az angolt tanulni igényesebb puncimágnes szöveget tudna kiizzadni magából. Ennek a fenti intrónak a legeslegjelesebb képviselője a Görögországból szalajtott Sakis Rouvas, aki 2009-ben a teljesség kedvéért már annyira magamutogató akart lenni, hogy egy pár számmal kisebb pólót öltött magára a cél érdekében, hogy nyugalmi helyzetben is látszódjon valami a testéből. Ezen szélsőséget leszámítva a felvezetett kategória jeles képviselője Constantinos is. A szám legelején indul a görög folk, majd megjelenik a társaság akik az elkövetkezendő 3 percben arra hivatottak, hogy szórakoztassanak minket. Mindenki megérdemel egy esélyt, csapassátok ! Rögtön valami hiper-nevetséges kezdő koreográfiával indítunk, a felkarjaikból 'v' betűt formának és ezt forgatják meg kétszer. Aztán még valami kis karmozgatás és előre jön a brigád, ott is mozognak és utána mint akik jól végezték dolgukat, hátra mennek. Na jó, én türelmesen várok. A csajszik forgatnak valami gigantikus tükrös felszínű építőkockákat, a háttérben fém hordók, jesszumpepi. Az egyik csaj elkezd 'illájláá-illájláá'-zni két paplanhuzattal a karjain, majd jön Constantinos két jenga között, és elkezd énekelni. A ciprusi szöveg 2005-ben sajnos mondanivaló nélkül maradt, a lényeg annyi amit az elején mondtam: a csávó az isten, a nő meg menjen oda hozzá, mert úgy is őt akarja, kit mást. Elképesztően vicces az akcentusa, illetve az, hogy a téglák közül hogyan megy előre. Nagyon előző korszakbeli HelyiMenőCsávó módjára sikerült abszolválni, lehet 2005-ben már ez nem volt divat, és akkor még odaédesgeti a kamerát, itt végem volt. Övcsatfogós páros lábbal előreugrálós koreográfia is megjelenik a refrénben, mindjárt annál a klasszikus esetnél tartunk, hogy olyan szar, hogy már szórakoztat. De csak mindjárt. A refrén után a félisten beáll háttal a téglák közé, majd amíg két táncos csávó eltolja azt két irányba, addig Constantinos folyamatosan igyekszik azt imitálni, hogy a két hapek nincs ott, ő akkora telepátiamester, hogy a puszta kezével eltolta őket, úgy, hogy hozzá sem ért. Nyilván háttal kell ezt, hogy látszódjon a görög abc negyedik betűjére formált félisten teste. Nem is tudom hányadik ikszdét dobtam már és csak a szám félénél járunk. Jön megint az 'illájláá-illájláá' majd ugyanez a csaj egy fehér botot dob Constantinos kezébe, végre, gondoltam, lesz itt újítás a koreográfiában. Őőő, nem. A botot körbetáncolja meg emelgeti különböző szögekben, még csak nem is látványos. Körülbelül azt tudom elképzelni, hogy a nicosiai felnőttképzési központban éppen másodévessé lett koreográfus okj-s palánta lett a szerencsés nyertese a színpadi mozgás megkomponálásának. Jön a verse, ami kb. 10 szóból áll, többek között az egyik sor az, hogy "Ela is the word for action.". Maradjunk annyiban, hogy ráhagyom és továbbmegyünk. Megint a refrén jön, most a bot mellett fogja az övcsatját és ugrál, majd sokatmondóan kettétérdeli a biztosan acélból lévő botot, de egy ilyen félistennek talán a gyémánt puszta kétténézése sem okozhat fizikai megpróbáltatást. Aztán hirtelen egy olyan zenei éles váltás jön, hogy azt se tudtam mi van. Mjad rájöttem, hogy a görög-ciprusi muzsikusok imádnak beiktatni valami instrumentálisat, hogy tánccal kápráztassák el a népet. Na ez itt olcsóra sikerült, a csávó kitartott karokkal forog körbe, hagyjuk is, nem sértek most meg senkit (durvábban). A nők a háttérben meg a kettéütött botokkal dobolnak a hordókon, de LÁTHATÓAN hozzá se érnek az ütők a hordókhoz. Itt lett sok a szám. Szerencsére ezután egy refrén van, meg az, hogy az énekest a két másik felsegíti két hordóra és ez a záró kép. Ez nem minőségi szórakoztatás sajnos. Még el sem mondtam amúgy azt sem, hogy a csávónak természetesen semmi hangja nincs, hozzá tartozik. Érzik a dalon a definiálhatatlan olcsóság szaga, nincs mit ezen ragozni. 8/8

CIPRUS 2006

Annet Artani - Why Angels Cry

Eredmény:

Elődöntő: 15. hely, 57 pont // Döntő: -

2004-ben Ciprus fennállásának egyik legjobb eredményét érte el, 5. helyet egy erős balladával. 2005-ben egy görögös alapra helyezett olcsó nevetséggel a döntő utolsó harmadában végeztek. Jött a bevett Eurovíziós elmélet: ha olyat küldenek amivel jót értek el, akkor megint jót fognak elérni. Ez a taktika amúgy az esetek 90%-ban besült, de úgy volt vele mindenki, hogy meg lehet próbálni. 2006-ban Ciprus egy balladával vágott neki a versenynek, görög motívumok nélkül, kicsit bekeményítve. Egy egészen jó hangú énekesnő előadásában, hogy minden megfeleljen a 2004-es paramétereknek. A görög közönség öröméljenzésével kezdődik tezsvíreik 2006-os előadása, majd megjelenik a sárgába öltöztetett Annet és elkezdi a dalát. Egy teljesen klasszikus balladáról van szó, lassan indul, az első refrén erősebb, utána marad a szint és a végén hatalmas haldoklásba megy át a produkció. A téma az, hogy szomorkodunk egy kicsit. A színpadon amúgy nagyon helyesen csak annyi történik, hogy áll az énekesnő elől, és az 5 vokalista hátul egy emelvényen, különböző magasságokban. Egyébként minden rosszindulattól mentesen, szépen szól a dal, sikerült elkerülni azt a hibát, hogy olyan vokált válogassanak össze, akik leéneklik az énekesnőt. Annet erőteljes hangja robban a végén (bár robbanhatna nagyobbat is), és pont annyira cseng szépen az elején amennyire kell, bizonyára nem ma kezdte a szakmát. A legtöbb bajom amúgy a nótával tényleg az, hogy elég középkategóriás ballada, szövegében ugyan túlmutat egy átlagos Eurovíziós balladáén, de valahogy mégsem ragadott meg igazán. Többet nem is igazán tudok róla írni, nem rossz végső soron, a vége egy kicsit leesett nálam, de örülök, hogy 2005-ön sikerült felülemelkedni. 5/8

CIPRUS 2007

Evridiki - Comme &Ccedili, Comme &Ccedila

Eredmény:

Elődöntő: 15. hely 65 pont // Döntő: -

Nicosia újat szeretne, a balladával legutóbb befürödtek, kell valami más. Mit ad Isten, a Lordi nyert 2006-ban, energikusabb, zúzósabb netalántán rockosabb számokat kell küldeni, ezt diktálja a trend, úgy látszik. Ebben a muzsikában van minden: gépi zene, gitárzúzás, egy énekesnő, akinek szerelmes vagyok a hangjába (az ilyen hangokkal engem meg lehet vásárolni könnyedén). A produkció nyitánya a háttérben a ledfalon görög motívumok, majd kezdődik a gépi muzsika, és az énekesnő franciául(!) kezd énekelni, enyhe képzavar egy hellén ornamentumos háttér mellett, nem baj lendüljünk túl ezen, már megszokhattuk. Belekezd a refrénbe, jön egy kis energia, aztán mintha már gitárokat is hallanék a messzi távolban. Evridiki amúgy egy visszatérő fazon, a tekintete viszont egy kis őrültséget sejtet, olyan mereven, sziklaszilárdan néz, hogy rendesen meg tud ijedni tőle az ember. Harmadjára van Eurovízión, az előző kettő alkalommal mindkétszer a 11. helyig küzdötte magát, ebből ELÉG, ő TÖBBET akar. Amúgy a kezében szokatlan módon van a mikrofon: egy fél mikrofonrúdnyi méretű üvegbotra van erősítve, aminek nincs talpa, csak egy üvegbot. Jó kérdés, miért van ez így. A háttérben szorgalmasan zenél a banda, tudjuk, hogy nem ők csinálják, de azt szeretnék, hogy elhiggyük, sajnos ezzel már elkéstek. Közben pedig a görög csodák a háttérben a semmibe vesznek és egy kaleidoszkóp látványa köszön vissza a ledfalról, ami egy csapásra visszavált hellén faliszőnyegre amikor kezdődik a második, zúzósabb verse. Ezzel gyorsan végzünk, jön megint a kaleidoszkóp, Evridiki pedig furcsa mozdulatokkal tűzdeli meg az előadást. A ruhája egyébiránt elég eredeti, olyan mintha pár rongyból varrták volna össze, de a Gorbacsovéhoz hasonlatos foltot, ami neki a karján leledzik éppen nem takarta el semmi. Ez legyen a legnagyobb baj. Majd sötét, kuss, csak villózó fények vannak, Evridiki a feje fölé kapja a fél mikrofonállványt és amíg a kamera 180°-ban körbefordul körülötte ő jobbra balra tekereg vele meg pantomimezik. Pfű, megszólal a tiszta gitárhang, a háttérben a kaleidoszkóp barátunk hiper-űrsebességre kapcsol, epilepszia-veszély áll fenn. Közben a refrén éneklődik el, a gitáros koma pedig meg sem próbálja azt játszani a hangot egyáltalán ki nem adó gitárján, ami a stúdióból szól, így van haver, fuck the system ! Majd a ritmusba zúzás pillanatában szikra robban, kezdődik megint az energiafröccs, és a füstszőnyeg mögül Evridiki törtető tekintetét látjuk, aki egy kicsit még jobban bevadul a füstben, komolyan kezdek aggódni érte. Rövidebb kitartott hangokkal szakad vége hirtelen a számnak, és a legvégén az énekesnő egy extra epic elvetemült fejet vág. Ebben a bekezdésben egyébként annyit tisztázzunk így utólag, hogy az energia szó nem az ikszfaktor mentornyelvi értelmében van jelen, hanem azért, mert tényleg hatalmas energiák szabadulnak fel belőle, lehet rá tombolni mert ritmusos zene, egy kemény hangú énekesnővel, akin néha egész komoly bajok látszódnak, de szerencsére életben maradt az előadás végére. Azonban a céljával felsült, nem sikerült túlszárnyalni a 11. helyet, csak az elődöntő 15. helyéig futotta, ami kurvára méltatlan, engem személy szerint szórakoztatott, felspanolt ez a szám, szeret(t)em. 3/8

CIPRUS 2008

Evdokia Kadi - Femme Fatale

Eredmény:

Elődöntő: 15. hely, 36 pont // Döntő: -

Ejj, ejj, hát mi a francot küldjön ez a szerencsétlen ország ha Európának semmi sem jó tőle, maximum csak az elődöntő 15. helyéig. Úgy gondolták, szarnak bele, jöjjön az, ami az övék: vagyis nem csak az övék, mert a Big Brother Hellásznak is ez jutott, de testvériesen osztozkodnak. Görögös hangzású muzsikát dobott Nicosiában ismét a gép, miért is mutassák más arcukat, ha ők valójában görögök. Bölcs döntés, az Eurovíziót amúgy is arra találták ki, hogy minden ország mutasson egy adag saját kultúrát. Görögül is énekel a hölgy, megint jó pont. A színpad pedig elég mozgalmas, mint ahogy minden ciprusi megnyilvánulás, amelyik nem ballada. Kezdünk, megszólal a görög pengetős apparátus, körbemegy a kamera, asztalnál ül a főnökasszony (aki frizura terén meglehetősen Kleopátra királynőre van fazonírozva, Femme Fatale, végül is oké), megszólal a kicsit ködösebb, diszkrétebb hangja, miközben alaposan megszemlélhetjük azt a textilcsudát, amiben ő előad ma este: egy ezüstszínű legyező-galléros kabát. Eurovízió aranyszabály: akinek irreálisan hülye ruhája van és nem balladát ad elő, tuti le fogja dobni a textil felső rétegét. De ne szaladjuk ennyire előre, még feláll egy kicsit és miközben két markáns vokalista legény táncikál, ő csak szolidan lép egyet-kettőt ide-oda, majd a zene elkezd gyorsulni, de előtte gyorsan belibben mind a négy vokalista csávó, az egyik egy műgitárral röhögteti ki magát, mindez azért volt, hogy az énekesnő ne a kamerák előtt vesse le (!) a kabátot, csak ebben annyi volt a hiba, hogy mire odaért mindenki, hogy kitakarják őt, addigra már lekapta a kabátot és már nyújtotta is oda az oldalán lévő táncos-vokalista komának. Majd utána a kamera gyorsan a gitárra fókuszál, de már késő. Na sebaj. Elindult a ritmusosabb része a számnak, kitör az énekesnő a férfiak gyűrűjéből egy narancssárga fűszoknyás ruhában, amit egy hatalmas fekete öv szorít a derekánál. A dal végéig az a menetrend a színpadon, hogy a Evdokia kacérkodik a férfiakkal, akik ezt tűrik, hiszen maga a Femme Fatale, azaz a Végzet Asszonya utasítja őket rendre, blokkolja a szabad gondolkodásukat. Térden állva vokáloznak, közelebb csúsznak, nagyon el lett találva ez a koreográfia. Aztán kettő odamegy, az egyik megforgatja, a másik a derekára kapja a combját, kissé ledér ez a végzet asszonya, de hát Ő a végzet asszonya. Jön egy instrumentálisabb rész, ott táncikálás van, eddig teljesen jó ez a produkció. A második versénél kicsit még játszik a férfiakkal, ellöki őket, eltolja őket, majd feláll az asztalra, ami mellett kezdéskor ült. A kamera felülnézetre vált: a nő férfi alakú játékszerei négy oldalról kinyitják az asztal lapját, és láss csodát, egy rózsa van ráfirkálva az asztalra, amiből ez a nőszemély áll ki, és illeg-billeg, tekereg kicsit a parancsát leső férfiaknak. Közben amúgy lelassult a zene, mintha valami istenségnek tisztelegnének, mert közben meg a férfikórus középtempóban énekel. Aztán négy oldalról kihúznak az asztal alól egy-egy vörös rongyot, és el is dobják, a fenét keres ez ott, kell a halálnak. Gondolom ez felülnézetből lett volna látványos, de itt a kamera oldalnézetből vette őket, nem ez az első vizuális hiba amit elkövettek, ettől függetlenül még mindig tetszik. Majd két koma gyorsan leül/lefekszik lépcsőnek, a másik kettő pedig lesegíti a Naccsasszonyt a rózsáról, miközben a lehető legtipikusabb görög zenegyorsulásnak lehetünk fültanúi, tudja jól mindenki, mint a szirtakiban. Aztán még illeg egy kicsit elől, eltolja utána a 4 férfit a refrénre, majd felül az asztalra, a kéjrabszolgák felemelik asztalostól, és előreviszik, megforgatják és vége a dalnak. Borzasztóan sikerült eltalálni a tematikát, giccs csak a gitár volt benne ami a szokásosnál is feleslegesebb és nevetségesebb volt most, de mivel saját kultúra jelent meg az egészben (zene, nyelv) ezért mi sem autentikusabb Eurovíziós szám. Emellett pedig szórakoztató, ritmusos, az énekesnő nem viszi túlzásba az éneklést (lehet, hogy nem is tudná, de ide amúgy sem kellene). Mindenből annyi van benne amennyi kell. Szép munka, nálam Ciprus befejezhetné az útkeresést, de Európa még próbaidőre bocsátotta, ugyanis ISMÉT elődöntő 15. helyre rakták őket, tehetnek egy szívességet, sokadjára is. 2/8

CIPRUS 2009

Christina Metaxa - Firefly

Elődöntő: 14. hely, 32 pont // Döntő: -

Ahogy esik úgy puffan. Nem érdekel senki a ciprusi TV-nél most már. Az elsődleges cél az, hogy legalább ne elődöntő 15-ek legyenek, tök mindegy, még annak is jobban örülnek, ha annál lejjebb végeznek. Mi magyarok tudhatjuk legjobban a 15-ös szám átkát, noha nem végeredmény szempontjából, hanem elődöntős rajtszám szempontjából, ugyanis az elődöntők létezésétől kezdve azoknak az éveknek a száma, amelyekben magyarok is indultak az 6, és azoknak az éveknek a száma ebből a 6-ból, amelyekben a magyarok az elődöntő 15. helyén léptek fel 4. 15, 15 megállás nélkül, de elég az off topic-ból, térjünk vissza ehhez a törékeny kislányhoz és a dalához. Arról szól a nóta, hogy a csajszi elmélkedik, honnan jövünk, hová megyünk, az ismeretlen vezet minket, amikor hirtelen leszáll egy szentjánosbogár és pihen plusz szarik rá ha valaki nézi őt. Érdekes kis gondolkodós szám, de ezeket a kérdéseket nyitva hagyta teljesen, annyira ámulatba ejtette ez a dög. Lehet a hallgatókra van bízva a dolog továbbgondolása, ő csak a gyújtószikra akart lenni. A dal hangulata is ilyen, lassan indul a csaj feláll a világító fehér kockájáról, elkapja a levegőt mondván, hogy fogott egy szentjánosbogarat, na persze, bár valljuk be: az már kihívás hogy egy bogarat megtanítsanak odarepülni valahová az adott időben élő adásban, főleg a lyukas markú Nicosiának, tekintsünk hát el ettől és kezeljük szükséges rossznak. Elég gyengusz hangja van Christinának, de az elején ehhez a sejtelmes csendesebb részhez még el is megy. Majd kicsit később beindul a zene, elkezdenek mozgolódni a Christina mögött ugyanúgy világító óriás-kockacukorra kényszerített táncos-vokalisták, és itt kezdem el érezni azt, hogy ha ez még tovább erősödik a csaj elfogy belőle, ha meg nem, dögunalmas lesz. Valamelyik be fog következni, rossz ómen, akkor inkább durvuljon a zene, lehet, részünk lesz egy meglepetésben Christina hangi kvalitásait illetően. A produkció egyelőre nem mutat újat, a zene viszont egészen lassú tempóban ugyan, de erősödik, azt hiszem a csaj képességeinek csúcsra járatása lesz a helyes jóslat. Meg is történt, magas tartományba merészkedik, miközben a zene ugyebár tovább keményedik, ez már elég furcsán szól, de időközben a háttérben az óriás ruszki ledfal kivirágzott, az jól mutat, a csaj meg még küzd egy kicsit a magas hangokkal. Közben megjött a zene ritmusa, egészen élvezhető LENNE, ha a kislány tudná tartani a lépést, de így sem kell MÉG elkapálni a produkciót. Leguggolnak hirtelen a táncosok és Christina, ki-ki a maga kockája mellé, és ritmusra ütik azt, majd megint magasan trillázik a leányzó, nem kellene ezt erőltetni, tönkre vágja az amúgy kellemes számot. A végén a táncosok gyorsan összetolják a kockákat, felsegítik rá Christinát, aki egy remegő "Jump!"-pal útnak ereszti a kamerává transzformálódott bogarat, és ennyit kaptunk Ciprustól 2009-ben. Még szerencse, hogy volt egy háromfős vokál a háttérben, meg hogy a táncosok is besegítettek mert szegény kis csaj leírhatatlanul elvérzett volna a dallal. Ami amúgy még egyszer mondom, kellemes, ritmusos, hallgatható (stúdióverzióban) plusz nem arról énekel, hogy teszem azt megkívánta a szentjánosbogarat, annyira szerelmes, egy love-song ötlettárnál sokkal magasabb röptű dalszöveget hallhattunk. Nekem így mindenestől elmegy és láss csodát, sikerült FELÜLmúlni az elődöntő 15. helyet, mégpedig egy elődöntő 14. hellyel. A határ pedig a csillagos ég. 4/8.

CIPRUS 2010

Jon Lilygreen & The Islanders - Life Looks Better In Spring

Eredmény:

Elődöntő: 10. hely, 67 pont // Döntő: 21. hely, 27 pont

Nagyon jó, egy helyet ugrott Ciprus, ezt a vonalat kell követni, lassú relax-zene kell és talán úgy még feljebb jutnak, ha popularizálják is a hanganyagot. Erre azt kell mondjam, hogy bingo, ezzel már döntőztek is, de az látszólag nem érdekelte őket, hogy milyen áron. Amúgy erről semmit nem lehet írni körülbelül, ami a színpadi produkciót illeti: lecsupaszított egyszerűséggel tették a világot jelentő deszkákra a muzsikát. Egy könnyed, dallamos, gitáros nótához van ezúttal szerencsénk, aminek a szövege szintén az elnyűtt love-song-lyrics fiókból lett elővéve, leporolva és gondosan a kottába illesztve. Annyi az újítás, hogy az évszakokat is beleszövi a mondandójába, de ettől még nem lesz vállalhatóbb sajnos. Hangja van a komának, viszont az annyira idétlen, ahogy gitárostól (amit szorgalmasan penget, mintha nem tudná, hogy tökmindegy) rá van görnyedve a mikrofonra. A dobos meg a basszer lelkesen énekelgetik a dalszöveget hátul, néha kisüt a Napnak szánt narancsszínű reflektorsor hátul. Kis fokozódást lehet felfedezni a szám közben, nem egyenletesen, hanem a klasszikus balladai építkezés rendje és módja szerint. Semmi újszerű nincs a dalban, a szövege sem felel meg az elvárásoknak, viszont hallgatható, dúdolható, fülbemászó, kellemes dallamsor ez, tudjuk azt is, hogy Európának ez általában már kielégíti bizonyos igényeit. Utolsó helyen ugyan, de továbbjutott az elődöntőből, gondolom mekkora üdvrivalgás fogadta otthon a borítékbontáskor a ciprusi zászlót. A döntőben alacsony rajtszámot kapott, ez bőven elég is ahhoz, hogy a műsor végére mindenki elfelejtse az amúgy sem karakteres dalt, így a döntő utolsó negyedében zárták a 2010-es évet, de hékás, mi kell még, döntőztek. Megmondom én: karakteres vállalható zene, az kellett volna. Nem baj, legközelebb összejön, olyan gyászosra meg azért ez sem sikerült. 6/8

CIPRUS 2011

Christos Mylordos - San Aggelos S'Agapisa

Eredmény:

Elődöntő: 18. hely, 16 pont // Döntő: -

Úgy tudom hatalmas előzetes válogatások indították meg Ciprus 2011-es ESC szezonját, szeptemberben már kiválasztották az előadót, később meg hozzá a dalt. Mindezt a 2010-es világmegváltó sikerüktől való megrészegülés okán. Azt kell, hogy mondjam, ha a Nicosia mindig ezen a vonalon maradt volna, mint amilyenre lépett 2011-ben, akkor Ciprus a kedvenc országaim egyike lehetne Eurovíziós munkásság alapján. De nem tette ezt, csak egyszer, nyilván sikerorientáltak, látva, hogy Big Brother Hellász minden áldott évben döntőzik, ráadásul általában szar zenével, nem küldhettek holmi igényes zenéket minden évben, olyat kellett küldeni, amellyel döntőznek. Sajnos ez a két paraméter az elmúlt nyolc évben egyszer sem esett egybe. Mindegy, kár panaszkodni, ami késik nem múlik. Vagy de, de mindenesetre térjünk vissza a dalhoz, ami szuperül sikerült. Vizuális plusz pont: kihasználták az egész színpadot, értem ezalatt a catwalk végén lévő kisebb színpadot is. Úgy is indul a dal, zongora-görög pengetős hangszer kombó, és a kisebb színpadon egy nő forog lassan egy bazi nagy fehér golyóval. Ettől eltekintünk egyelőre, lévén, hogy a kamera is ezt teszi, fókuszáljunk a nagy színpadra, mi történik ott. Füstszőnyegből kiemelkedik két alak, 3 másik már ezen túl van. Az egyik valami fúvóssal operál a látszat kedvéért, hiszen a zenében is megszólalt egy ilyen hangszer. A másik delikvens, aki felébredt az énekes, szépen lassan bele is kezd a dalba. Közben amúgy a fehér füstön sárga fények fickándoznak, Ciprus rájött, hogy a látványelemekkel megidézheti a saját zászlaját is akár, hogy az emberek rájöjjenek melyik ország van most színpadon, ha olvasni például nem tudnak. Ezalatt a háttérben a vokalisták elég irreális pózokban vannak jelen, a ledfalon meg pár sor óriás fénygömb van, gondolom ezért volt az elején a csajnál is egy, még kezdeni fog vele valamit. Vége a sejtelmesebb résznek kezdődik egy selymesebb része a dalnak, amikor is érthetővé válik, miért álltak furcsán hátul a vokalisták: ezek az emberek be vannak drótozva. Értsd: a ruhájukra van erősítve valami erős huzal és azzal döntögetik őket jobbra balra, miközben a háttérben ugyanolyan irányba fújja a szél a fénygömböket is. Majd hirtelen ezek az ominózus lampionok egyfajta gyémántviharba keverednek, uram atyám, olyan jól indult ez a dal, miért kell ilyen ócska ledfal-képet adni neki. Na de nem hogy jól indult, még most jön a java. Elkezd zúzni a gitár keményen, visszatérünk a csajszihoz aki egy madzagon pörgeti a saját golyóját, és közben kiabál, de amúgy nagyon hatásos. Aztán gyorsan vissza nagy színpadra, a fúvós koma most éppen készül meghalni a színpadon annyira táncol, hát ez már talán nem kellett volna. Közben a másik 4 hapek egy sorba rendeződött élükön Christossal, kezdődik megint egy verse és egy-egy adandó pillanatban elég gépiesen a sor széthajol, jobbra-balra-jobbra-balra, majd aki először balra hajolt az jobbra és fordítva, aztán szembefordulnak egymással, hatásos ez a Marionette-marhaság is, be kell ismerni. Kezdődik a refrén, a fénygolyók rendesen állják a gyémántvihart, nem is kell őket félteni ezentúl. A vége felé már egységesített koreográfia nincs, mindenki van valahol, az énekes van a kamera középpontjában általában. Még kiabál egyet az elől lévő csaj, majd a zárókép az, hogy az énekes lehajtja a fejét, és a haverjai angyalszárnyat formálnak neki a kezeikből. Jól van, ez azért megy el, mert a dal címe is azt jelenti, hogy "Angyalként szerettelek", amiből nem derül ki, hogy kettejük közül melyik volt angyal, de a végső kép azt sejteti, hogy a csávó, mily szerény. Summázva tehát: görög motívumok voltak, görög nyelven szólalt meg, igényes muzsika volt, volt egy szép íve, egy nagyon nagyon hatásos légkört teremtett, illetve a feléig érzelmes volt, a felétől pedig jött belőle rendesen az energia is. Nagyon NAGYON szép munka, a csúcson kell abbahagyni, szokták volt mondani. Hát ez majdnem csúcs volt, csak negatív, elődöntő UTOLSÓ ELŐTTI helyére futotta és ezzel együtt Ciprus egyik legrosszabb Eurovíziós szereplését eredményezte. Európa, te tényleg egy senkiházi balfasz vagy. 1/8

CIPRUS 2012

Ivi Adamou - La La Love

Eredmény:

Elődöntő: 7. hely, 91 pont // Döntő: 16. hely 65 pont 

Mélypontok mélypontja. Nicosia a végletekig el volt keseredve, halvány lila fingjuk sem volt róla, mit tegyenek, Európának semmi nem jó. Utolsó reménysugárként felkérték az európai popzenegyártásban félistenként tisztelt SVÉDEKET, hogy írjanak nekik egy dalt, hátha azzal beljebb lesznek. Ez a terv bevált és az sem véletlen, hogy ezt egész Európa tudta már a verseny előtt, hogy Ciprus idegen tollakkal ékeskedik, nem győzték hangsúlyozni, aminek az eredménye egy 12 pont lett Svédországtól (a fejadagként értelmezhető évi görög 12 mellett, ha véletlenül közük van a döntőhöz). Gyomorforgató ez de hát mit tegyünk ? Talán kezdjük a szám kivesézését. Napjainkban regnáló disco-pop stílussal van dolgunk, ettől még lehetne jó a szám. De nem az, főleg egy ilyen élő előadás után. Csapjunk bele azért. A bakui kristálypalota nagy fába vágta a fejszéjét azzal az amúgy baráti gondolattal, hogy a szám kezdete előtt mindig a soron következő ország zászlójának színeiben pompázik. Ciprus esetén ez körülbelül kivitelezhetetlen, így egy kétszínű csíkos, arany-fehér színű zászlóval kívánták a tudtára adni a publikumnak, ki következik. Még ha ez lenne a legnagyobb baj az egésszel. A színpadon 5 hölgy, ebből az egyik a fiatal, istenadta tehetség, a gyémánttorkú Ivi Adamou művésznő, a másik 4 csajszi vokalista szerepet tölt be egyelőre. Kezdünk, a szám címét énekli a csaj de valami eszméletlenül nem nőies hangon és pláne nem tisztán. Itt fordultam le a székről amikor először hallottam élőben, na, mondom ESC-rajongók (akiknek Loreen mellett ez volt a nagy kedvencük), ezzel befürödtetek. Egy kőasztalon áll a csaj, a ledfalon végig görög díszeket csodálhatunk, amikor néha majd villognak egy kicsit. A dalszöveg megint valamelyik szerző seggéből lett előrángatva: olcsóság ötös, love-song pipa, nívó meg hát az minek az ugyebár. "I feel the energy, between you and me, baby it's all right." Nagyon jó. Már féltem, hogy jó szövegű dance nóta lesz, mit kezdenék én egy olyannal egy dalelemzésnél. De szerencsére Ciprus megnyugtatott, tudom hova kell tenni őket. Lényeg a lényeg, a 2012-es ciprusi 3 perc fő alkotóeleme a nagybetűs SHOWMŰSOR, nyilván emelni is kell az élvezeti faktort ha a dal és az énekesnő rekedtes dörmögése erre alkalmatlan. Amúgy a csajt körbetáncolják folyamatosan a vokalisták, általában ő a szimmetriatengelye a produkciónak: jobbján is és balján is két-két nőci és tükrözve kettő mindig ugyanazt csinálja, ami a piruettől a cigánykerékig elképzelhető. Aztán a verse közben Ivi ráfekszik a csajok kinyújtott karjaira, öcsém, nem akarok ezekkel találkozni éjszaka nagy magányomban az utcán, mert csúnyán összepakolnak, ha rosszul veszem a levegőt. Majd a refrén előtt gyorsan leemelik a kőasztalról Ivit és belekezdenek a refrénbe, ami voltaképpen a dal címe plusz 5-6 "La". Indul a második verse és Ivinek az első néhány hang akkora kihívást jelent, hogy durvábban megijednék tőle, mint egy grizzlymedvétől egy esti erdei túrán. Nyugodtan Horváth Charlie (aki amúgy Eurovízió 1998 Magyarország !!!) figyelmébe ajánlhatnánk őt, szépen összesimulnának a hangjaik, nem úgy mint az X-faktor Hungary valamennyi csapatánál, a két énekesnek ugyanott kezdődik a hangszíne. Borzalmas brummogás után megint egy kis csajos mozdulatsor következik, utána az Ivi tőszomszédságát alkotó két csaj a háta mögött szimmetrikusan cigánykereket hány. Majd az énekesnő leül a kőre, ahová a refrén előtt felsegítik és megint kezdődik a "sze-sze-szerelmeskedés", ugye milyen lámán hangzik magyarul? Ezután jön a klasszikus instrumentális rész, ami minden görög nyelvű ország esetében adott, gyorsabb tempójú számoknál. Már-már tudatos ez, hiszen általában hangban és zenei minőségben soha nem érik el a kívánatos szintet ezek a muzsikák, így a showra kell összpontosítani, a nézői szavazatokat még ezzel meg lehet kapni. A táncikálás után Ivi megint dörmög egy kicsit, kezdődik a refrén és a végéig már csak ezt fogjuk hallani, közben a táncos-vokalista hölgyek próbálják kihozni magukból és a produkcióból is a maximumot, de nem vagyok benne biztos, hogy ezekkel a balettosnak szánt mozdulatokkal emelnék az előadás fényét. Egyébiránt meg aki discoba vágyik, és dance muzsikát akar hallgatni, azok általában szarnak a szövegre, mert az ilyen zenék írói is azt szokták tenni, így oda tökéletesen elmegy a nóta, félrészegen mindenki üvöltözi a refrént, közben megy a vonaglás, tehát megvan ennek a számnak a helye, azt akarom kinyögni. Továbbá a produkció pedig látványos volt, elérték azt amit szerettek volna és nem is volt olyan olcsó táncikálás ez mint a 2005-ös előadás esetében. Ez megmentette Ivi Adamout az utolsó helyemtől, Európa viszont baromira lájkolta, 7-ként jutott döntőbe, ott meg egy hellyel még Big Brother Hellász picsájára is vert. Na ez már valami. Nem tudom Ciprus mennyire kívánja megtartani a svéd dalszerzőit a siker reményében (amit ha elérnek maximum a dicsőség az övék, mert megrendezni egy Eurovíziót majdnem biztos, hogy képtelenek lennének), de én nem szeretném ha ezek a skandináv vademberek túl sok időt töltenének el a szigetországban dalszerzés céljából. 7/8